A játék, amelyre senki sem számított

Amikor a gazdi gondosan kiválasztja a legjobb játékot, a kedvence pedig egészen mást talál érdekesnek…

Vannak azok a pillanatok, amikor a gazdi nagy lelkesedéssel hazaviszi az új játékot. Szép, színes, izgalmas, talán még hangot is ad, és természetesen nem volt olcsó. A kedvenc azonban ránéz, megszaglássza, majd egyszerűen továbbáll.

És ekkor jön a meglepetés.

A kutya inkább a kartondobozt választja. A macska a papírzacskót. Egy régi zokni hirtelen sokkal érdekesebb lesz, mint az új, gondosan kiválasztott játék. A hónapok óta félretett régi labda pedig valamiért még mindig verhetetlen.

A doboz mindig különleges

Talán nincs is olyan gazdi, aki ne tapasztalta volna már, hogy egy macska számára a megvásárolt játék mellé csomagolt doboz legalább olyan fontos, mint maga az ajándék.

Bele lehet mászni, ki lehet kukucskálni belőle, rá lehet ugrani, el lehet bújni benne – és természetesen akkor a legérdekesebb, amikor a gazdi éppen el akarja tenni.

A kutyáknál is akadnak hasonló kedvencek. Egy régi plüssfigura, egy már sokszor megrágott labda vagy egy egyszerű kötél sokszor nagyobb lelkesedést vált ki, mint az újonnan vásárolt, csillogó-villogó játék.

De miért éppen az?

Talán azért, mert a kedvenceink nem úgy választanak, ahogyan mi.

Nem azt nézik, hogy mi mennyibe került, mennyire mutatós, vagy hogy a gazdi mennyi időt töltött a kiválasztásával. Őket az érdekli, hogy valami érdekes-e, ismerős-e, jó érzés-e vele játszani.

És van még valami, ami sokszor mindennél fontosabb: a közös játék.

Egy egyszerű labda is csodálatos lehet, ha a gazdi dobálja. Egy régi rongydarab is kincsé válhat, ha együtt lehet vele játszani. A játék értékét sokszor nem maga a tárgy adja, hanem az az élmény, amely hozzá kapcsolódik.

A régi játékoknak történetük van

Talán ezért is ragaszkodnak sokszor a kedvenceink a régi dolgaikhoz.

Egy megkopott játékhoz emlékek kötődhetnek. Lehet, hogy még kölyökként azzal játszottak, vagy éppen a gazdival együtt fedezték fel, hogy milyen jó móka lehet egy egyszerű labdázás.

Mi már talán kidobnánk, mert nem szép és nem új.

Ő viszont pontosan tudja, hogy ez az ő játéka.

A gazdi pedig csak mosolyog

Persze ilyenkor a gazdi először kissé értetlenül néz.

„De hát ezt direkt neked vettem!”

A kedvenc pedig valószínűleg csak annyit gondol: „Köszönöm szépen, de én inkább ezt a régi dobozt választom.”

És valljuk be, ezen nehéz megsértődni.

Hiszen talán éppen ezek az apró, kiszámíthatatlan szokások teszik olyan szerethetővé az együttélést az állatokkal. Megtanítanak bennünket arra, hogy nem mindig az a legjobb, amit mi annak gondolunk.

Néha egy egyszerű doboz, egy régi játék vagy egy teljesen hétköznapi tárgy okozza a legnagyobb örömet.

A gazdi megvette a játékot. A dobozt viszont ő választotta

fotó: pixabay.com